Szenzomotoros fejlődést támogató tréning a mindennapokban
„A virág nem versenyzik a mellette lévő virággal. Egyszerűen csak virágzik.” (Zen Shin)
Gyakran találkozhatunk az alábbi kifejezésekkel a gyerekek kapcsán:
sokat sír, nehéz megnyugtatni, kimaradt a kúszás, hipotón, feszes, állandó figyelmet igényel, még bepisil/nem szobatiszta, akaratos, makacs, hisztis, szenzitív, még nem beszél, állandóan csetlik-botlik, ütöget, rúgdos, nem tud egyhelyben megmaradni, kimaradt a délutáni alvás, nem figyel, ADHD, szenzoros, figyelemzavaros, éretlen idegrendszer, problémás gyermek, rendbontó az iskolában, dyslexia…… stb.
Ismerős mondatok lehetnek:
Bezzeg az én időmben nem volt ennyi problémás gyermek. Ezek az új nevelési elvek/módszerek a hibásak mindenért. Nincs ezzel a gyerekkel semmi baj. Majd kinövi. Később utoléri majd magát. Majd az óvodában megtanulja. Csak el van kényeztetve. Nem a könyvekből kell nevelni. Majd az élet megneveli. Majd a közösségben meg fogja tanulni.
És a gyermek elveszik valahol a segítő szavak, mondatok, jó tanácsok, diagnózisok hegyében.
Hogy hol van a gyermek maga? És mit csinál?
A lehető legjobb dolgot teszi. Mozog, és fejlődik. Önmagához képest! Tapasztalatokat gyűjt az érzékszervein keresztül a világról, és saját magáról. Ezekre a megtapasztalásokra a fejlődésének és életkorának megfelelő szintjén reagál is. Mindig, minden körülmények között. A legjobbat hozza ki magából.
Sokszor hallhatjuk és olvashatjuk, hogy a fentebb említett tünetek mögött gyakran idegrendszeri éretlenség állhat a háttérben. A kisgyermek nem tudja, hogy az ő reakciói a különböző ingerekre eltérhet a társaiétól. Nem tudja, hogy milyen az, amikor nem örökmozgó, mert nem tud különbséget tenni. Később azonban nagy eséllyel kialakulhatnak olyan másodlagos problémák, amik meghatározhatják viselkedését, a környezethez való alkalmazkodóképességét. Megváltozhat az ingerküszöbe, figyelmét elterelhetik a környezetéből jövő külső ingerek, és elkezdheti zavarni a csoportban lévő társait, vagy az iskolai foglalkozás menetét. Egy munkafolyamatot nem fognak tudni végig csinálni, zavart szenvedhetnek a tervezői, és végrehajtói funkciók. Elindulhat egy hamis önkép kialakulása egészen korai életkorban. Majd elkezd egy hézag tátongani az aktuálisan mutatott tudás és a valós képességek között. Egyre több kompenzáció jön létre, melynek következtében jobban fog fáradni, és ezek elfedhetik a valódi okokat, amik megbújhatnak a háttérben: az idegrendszer éretlenségét.
„A fejlődési elmaradásra a fejlődés a válasz-a fejlődéshez pedig megfelelő körülményekre van szükség.” (Dr. Máté Gábor, Szétszórt elmék)
A jó hír az, hogy bár használjuk az éretlen idegrendszer kifejezést, de az idegrendszer érése nem áll meg. Folyamatosan fejlődik, ami csodálatos tény!
A szenzomotoros fejlődést támogató tréning az idegrendszer pont eme csodás fejlődését veszi célba, egészen korai életkortól kezdve. Ebben a folyamatban kiemelt figyelmet a primitív csecsemőkori reflexek, valamint a testtartásért felelős reflexek kapnak. A csecsemőkori reflexek megléte nem rossz dolog. Természetes, hogy jelen vannak az életünk során. Segíti az újszülöttet az életben maradásban, táplálkozásban, és a külvilághoz, valamint a gravitációhoz való alkalmazkodásban. Alapját képezik a szenzoros érzékelésnek, és ezáltal aktívan részt vesznek az érzékszervi csatornák és a hozzájuk tartozó agykéreg közötti kapcsolat kialakításában. Hatással van az izomtónus beállítására, továbbá segítenek begyakorolni azokat a mozgásos mintázatokat, amikre az összetettebb új mozgásos képességek fognak épülni. A testtartási reflexekel együtt segítenek a nagymozgásos, és finommotoros mozgásos képességek összehangolásában.
Fontos tudni, hogy a reflexek evolúciós sorrendben épülnek egymásra. A primitív reflexminták nem tűnnek el teljesen, hanem beépülnek a gyermek mozgásrepertoárjába.
Problémaként vagy oki tényezőként akkor húzódhat meg a hátterében, ha a primitív reflexek nem megfelelő intenzitással és nem megfelelő minőségben váltódnak ki csecsemőkorban, így nem tudják betölteni a szenzomotoros integrációban betöltött szerepüket. Illetve nem tudnak legátlódni az agykéreg folyamatos érése által vagy integrálódni a mozgásfejlődés következő összetettebb szintjeibe.
Mindennek következménye lehet, hogy a szenzoros csatornákon keresztül szüretlenül mennek be az információk, az idegrendszer túlingerlődik, nehezen szűri ki a lényeges információkat, ami befolyással van mind a mozgásos, mind a kognitív képességekre.
A mai kor gyermeke gyorsan fejlődik, gyorsan megy át a mozgásfejlődés fázisain, vagy éppen ki is maradhatnak azok. Ne törődjünk abba bele, ha kimarad pl. a kúszás. A mászás valóban egy magasabb rendű mozgásos képesség, de egyik mozgásfejlődési állomás sem létezhet a másik nélkül. Az idegsejteknek, és a közöttük kialakuló neuron hálózatoknak nem mondhatjuk meg, hogy elnézést, most kimaradt a kúszás, de zárkózzon fel gyorsan, és végezze megfelelően a mászást. Az előző -egyébként hierarcikus sorrendben lévő -reflexek nem tudnak megnyilvánulni, és a szerepüket betölteni, de egy gyorstalpalón keresztül tanulja meg az idegrendszer, hogy hogyan is kell összehangolni a látás valamint a fej-váll-törzs, karok és lábak összehangolt mozgását.
Mindezeket figyelembe véve a támogató szenzomotoros tréning középpontjába a lehetséges és a valós tudás közötti különbségek egyre jobban történő közeledését tűzte ki célul.
A támogató tréning szemléletéről bővebben itt olvashat: A támogató tréningről